Minden futónak szinte presztízs értékű az UB-n elindulni. Nálunk két dolog volt idén biztos!
1. Mindenképpen el akartunk indulni a versenyen!
2. Az egyesület tagjai közül mindenki szeretett volna a csapat tagja lenni!
Már a nevezés is érdekesen indult, mert a nevezés megnyitása után 37(!) perccel betelt a létszám, mi pedig legalább egy héttel később döntöttünk úgy, hogy jelentkezünk! Persze nem sok esélyünk volt a rajtra, de sikerült minden szálat megmozgatni és végül elfogadták a nevezésünket. Most más csak a csapat tagjait kellett kiválasztani és a távokat leosztani. Ez nem is olyan egyszerű. Komoly logisztikát követel 221 Km-en keresztül 12 ember mozgatása kb. 22 órán keresztül! Szerencsére mindenki tudta mennyit akar futni és még azt is sikerült meghatározni, hogy ki melyik távot választja. Kijelöltük a bázist, köszönhetően Balázsnak és Zsuzsinak akik felajánlották a nyaralójukat Zamárdiban. Kriszti, Eszter és Csaba már pénteken leutaztak a rajt helyszínére Aligára és részt vettek a szokásos tészta partin. Másnap reggel korán ébredtünk.4.30-kor már talpon voltunk, hiszen 5.50-kor indult a rajtunk. Kriszti volt az első futónk, akit Eszter és Csaba kísért el a rajthoz! Innentől kezdve már a szervezésen és a futóinkon múlt, milyen eredményt érünk el. Készítettünk egy időbeosztást, amit Kriszti nagy meglepetésünkre már az első futásnál 15 perccel megjavított! Alig értünk oda Esztivel a váltásra. Ekkor már Balázsék is csatlakoztak hozzánk, mert Almádiból már ők futottak tovább Zsuzsival és Tomival. Az idő nagyon kegyes volt hozzánk, nagyon szép napsütéses időnk volt. Sajnos ez később komoly gondokat okozott, mert az Északi parton az emelkedőknél a nagy meleg nem segítette csapatunk tagjait! Míg a többi futónk rendületlenül haladt a megadott távján, addig a többiek Zamárdiban pihenték ki a futás fáradalmait egy jóféle bográcsgulyással és pásztor tarhonyával, köszönhetően Gábornak (Kriszti férjének) aki bevállalta, hogy jól tart minket a szünetekben. Időközben megérkeztek Pistiék és Gergőék is Sárival, akik hozták magukkal a kerékpárt is, amivel este és éjszaka kísérhettük a futókat. Pali, Eszti, Laci és Kriszti erőn felül leküzdötte a dombokat, az időközben szinte elviselhetetlen kánikulában. Sajnos megtörtént az első komoly sérülés is, Laci térde nem bírta a terhelést és kb: 37(!) Km után nem tudta tovább folytatni a futást. Kriszti azonban egy kis családi segítséggel ( köszönjük Hugónak!) behozta a csapatot Keszthelyre, ahol már Pistiék várták őket. Innentől átfordultunk a Déli partra és felkészültünk az esti, éjszakai futásra. Az időveszteséget Kriszti, Gergő és Pisti fantasztikus futással részben lefaragta, amit Tomi, Zsuzsi és Balázs tovább csökkentett. Itt már mindenki másodszor futott, de ez egyáltalán nem látszott meg az idejükön! Az utolsó távokat Zamárditól Zsolti és Csabi vállalta, akik felváltva kerékpároztak és futottak! A célba Csabi futott be 3.15 perckor! Nagy meglepetésére a csapat tagjai ott várták a befutónál, hogy a célegyenest együtt fussák le! A nettó időnk 21.óra 15 perc lett és ezzel az 1.300 csapatból a 220.-ak lettünk! A verseny nagyon jó hangulatban telt és mindenki úgy érezte, hogy az első UB versenyünkhöz képest jól megszerveztük! Nagyon jól éreztük magunkat és a csapat tagjaiban megfogalmazódott, hogy jövőre is részt veszünk rajta!