Panoráma Trail-en voltunk!
– Hogy vagy?
– Rosszul!
– Nehéz volt?
– Nagyon!!
– Jövőre jövünk?
– Naná!!!😁
Nem véletlenül kezdem így a beszámolómat. Ebben benne van szinte minden amit erről a fantasztikus versenyről és a futóinkról el lehet mondani.
A hétvégén rendezték meg- tudomásunk szerint- először ezt a versenyt. Ennek megfelelően készítettek egy olyan remek videót az útvonalról, amit megnézve szinte azonnal igent mondtunk rá. 2 csapattal-váltóban- és egy egyéni(!) indulóval vettünk részt rajta. A versenynek nem csak az adta a különlegességét, hogy az őszi erdőben, vízmosásban, hegyeken völgyeken keresztül vezetett az út, hanem az, hogy a 45 km alatt 3 várat kellett érinteni. (Boldogkőváralja, Regéci, Füzéri) Mint azt bizonyára tudjátok, a várakat a hegytetőkre építették, így minden futónak kijutott a hegymászásból is. Tekintve, hogy Zemplén viszonylag messze helyezkedik el otthonunktól, ezért már előző nap leutaztunk a helyszínre. Sőt, meg sem álltunk a Füzéri várig, hogy még este átvegyük mindkét csapat rajtcsomagját. Itt már kaptunk egy kis ízelítőt a terep domborzatából, mivel a várhoz vezető út kb. 3km-en keresztül 10%-os emelkedővel volt megközelíthető! Itt azért kicsit megijedtem, mivel néhány évvel ezelőtt a Kékes csúcsfutáson is volt hasonló emelkedő, ahol szinte képtelenség volt futni. Persze kárpótolt a kivilágított vár látképe. Mivel utána még találkoztam Balázsékkal, gondoltam elrontom az ő estéjét is és kicsit nagyzolva elmesélem ezt az emelkedőt neki is, de aztán rájöttem, hogy Balázst nem ilyen fából faragták és ő bizony nem ijed meg egy ilyen kihívástól, így hagytam az ijesztgetést!😉
Balázsék és Laci, Abaújszántón, mi Vizsolyon szálltuk meg. Ez a terület bővelkedik látnivalókban. Itt található a híres Vizsolyi biblia, Hollókő és természetesen a várak is. Ahogy haladtunk feléjük, elhaladtunk Boldogkőváralja mellett és megcsodálhattuk a kivilágított várat, ahol másnap a rajt lesz. Na, már láttam a rajtot és a célt is! Tudtátok, hogy Vizsolyon van apiterápiás méhészet? Na én nem tudtam, de sikerült pont ott foglalni szállást. Fantasztikus méhész bácsi vezetett be minket a méhészet rejtelmeibe, ahol olyan szelídek a méhek, hogy a gyerekek simám megsimogathatják őket!🐝 Annyi mézet kóstoltunk, hogy annyit egy hónap alatt nem eszek, pedig sok mézet fogyasztok! 😁
Másnap reggel mind két csapatunk és Laci-akivel ott találkoztunk először- viharos szélben, hidegben felment a rajt helyszínére. Már messziről látszott, hogy nagyon sok futó vállalta ezt a nem mindennapi megmérettetést! A vár lenyűgöző, a hangulat fantasztikus volt! A futók öltözéke pedig nagyon változatos! Volt aki nagyon fel volt öltözve, volt aki csak egy rövid nadrágot és pólót vett fel. Balázson természetesen csak naci és póló volt! Én mondtam, hogy kemény srác!💪Sajnos Zsuzsi lába nem tökéletes😥, így a három szakaszt elég egyéni módon oldották meg. Balázs futotta az első szakaszt, majd Gergő következett Pistivel együtt, utána újra Balázs jött! A távok így 16-13-16Km-re voltak megosztva, 4 frissítő állomással, 1.500 m szint emelkedéssel! Náluk Lali volt az első futó, utána Icus következett, majd én futottam(?) be a célba. Erről majd később! A futókat egy udvarhölgy köszöntötte hagyományos udvari öltözékben és ízes lovagkori beszéddel engedte útjára a” lovagokat”! Először a váltók indultak, utána fél órával az egyéni indulók is. Mi elköszöntünk tőlük és -találkozunk Regécen!- felkiáltással haza mentünk reggelizni!😂😂 Aki futott már őszi erdőben az tudja, aki nem annak meg kell tapasztalnia azt a csodálatos, semmihez sem hasonlítható szín kavalkádot amit ilyenkor a természet fest. Ezernyi színben pompázik az erdő. Olyan mintha egy remek festő szabadjára engedte volna a fantáziáját és minden fának más színt, más árnyalatot kevert volna a palettáján. A lombhullató fák sárgás, barnás, rozsdavörös árnyalatai, keverednek a fenyők örökké zöld színeivel. Ennél szebb futó terepet elképzelni sem lehet.😍 A futók útvonalát többször keresztezték patakok, kidőlt fák, vagy hangulatos mezőkön, learatott termőföldek mellett haladtak el. Ennyire változatos tereppel ritkán találkozni egy versenyen belül. Na kicsit elkalandoztam, de muszáj volt leírnom azt a csodás tájat ahol futottunk! Na de, hogy ne legyen annyira könnyű, eljöttek az emelkedők. A profik már tudatosan sétára váltottak, akik később kapcsoltak, azok kicsit elkészülve az erejükkel lassultak gyaloglásig. Nagyon meredek és kemény emelkedők nehezítették a futást, majd felváltotta a hosszú lejt menet, ami lehet, hogy nehezebb feladatnak bizonyult az avar alatt megbújó kövek miatt. Regécen már nagyon vártuk az első futóinkat, de sajnos kiderült Balázs eltévedt és egy kis kitérővel-3km-😮
talált vissza a helyes útra. Ezalatt Laci, aki fél órával később indult(!) már át is haladt az első ellenőrző ponton! Még jól nézet ki.👍 Balázst leváltva Gergő és Pisti, Lalit leváltva Icus indult neki egy nagyon meredek hegy menetnek. Sajnos az ő útvonalukon nem érintettek egy várat sem, viszont ők mentek a legmagasabbra és ereszkedtek a legmeredekebben. Ez meg is látszott a beérkezésükkor. Egyáltalán nem volt őszinte a mosolyuk!😂 Mi persze hangos biztatással üdvözöltük őket. Balázs már alig várta, hogy újra futhasson, én is izgatottan vártam mikor mehetek már. A harmadik szakaszban két hegyet kellett megmászni és a végén felfutni a Füzéri várba! Itt már érezhető volt az egyéni futók fáradtsága. Diósdon edződött lábunknak nem volt gond az emelkedőn felfelé való haladás, itt sok futót megelőztünk, de a sima szakaszokon, vagy a lejtőkön néhány terep futó olyan sebességgel és bátorsággal húzott el mellettem, hogy nézni is rossz volt! Hollókőnél volt a frissítő állomás, utána már csak 6km választott el a célig, persze végig felfelé! Mikor megláttam a várat előttem, már tudtam, hogy ezt a versenyt is sikeresen teljesítettük. Persze akkor még nem tudtam azt, hogy a cél a vár bejáratánál van, amit olyan emelkedőn tudtam megközelíteni, hogy nem hogy futni, de már szinte gyalogolni se nagyon volt erőm. Akik felfelé sétáltak, azok is folyamatosan hajtottak és buzdítottak! Végül sikerült beérnem, ahol Zsuzsi, Sári és a többiek vártak! Összesen kb: 6.5 óra alatt teljesítettük a 45 km-t! Nagyon jól éreztük magunkat végig a verseny alatt. Nagyon nehéz terepen, nagyon hosszú versenyen vettünk részt, de úgy érzem sikerült az elvárásoknak megfelelnünk. Mindenki oda tette magát és kihozta magából a maximumot! Nagy gratuláció a csapatoknak és főleg Lacinak, aki egyedül képes volt végig csinálni ezt a nehéz verseny!😉